Agyhalál [antikvár]

1. Dr. Thomas Carter, az elismert ideggyógyász kilépett az Oxford Klinika kapuján és elindult a parkoló felé. Alig várta, hogy hazaérjen és átölelje a feleségét. Gyorsan beült a kocsijába és azonnal elhajtott. Bekapcsolta a rádiót, dúdolni kezdte a felhangzó ismert slágert. Fáradtságot sem érzett, annyira fel volt dobva, mint mindig, amikor a feleségére gondolt. Soha nem hitte, hogy ilyen boldogság létezik, mint amit vele átél. Elég csak rágondolnia, már elönti a forróság, a szíve hevesen ver, és vére pezsegni kezd az ereiben. Végre befordult az utcába, majd megállt a házuk előtt. A távirányítóval kinyitotta a kaput. Gyorsan beállt a garázsba, aztán futva tette meg az utat a bejáratig. A kulcsot alig tudta a zárba helyezni olyan izgalmi állapotba került. Jessika szinte repült a karjaiba, amint belépett az ajtón. Ö pedig gyorsan leejtette táskáját a földre, átölelte, majd a magasba emelte. Lassan lecsúsztatta a testén és közben a száját kereste. Amikor rátalált mohón birtokba vette. Szinte a fulladásig csókolták egymást. - Végre, hogy itthon vagyok, és a karomban tarthatlak! -suttogta, amint elengedte, miközben csillogó fekete szemével szinte felfalta a nőt. - Végre, hogy megjöttél és a karodban lehetek! - hajtotta fejét a mellére Jessika és kimondhatatlan boldogság járta át. A férfi hirtelen felkapta és meg sem állt vele a hálószobáig. Az ágyhoz vitte és miközben lágyan lefektette, vetkőztetni kezdték egymást. Amikor egyetlen ruhadarab sem állt közéjük, megszűnt körülöttük a világ, átadták magukat a szenvedélynek. TT. M 'ÍM 1 l', ¦ í i í . i ' í ' 1 i. ) 1 > , j 1 . 1 i'i t, M lyjm