A vasárnap délutánok lélektana [antikvár]

„Tegnap kirándulni voltunk. Amikor egy cédrus alatt álltam, egy pillanatra megéreztem a lét elviselhetetlen könnyűségét. A másodperc egy törtrészére jutott ki nekem a jóból. Valamiféle nosztalgiával vegyes melankolikus érzés volt. Arra jutottam, valószínűleg valamikor boldog voltam. Talán tovább is, mint egy másodpercig. Akkor, ott a fa árnyékában határoztam el, hogy új életet kezdek.” A kétgyermekes, frissen elvált Zsuzsi épp most múlt negyvenéves. Örül, hogy végre őszintén szembenézett magával és büszke rá, hogy kellően erős volt, és végre elérte a vágyott szabadságot. Ám a hétköznapjai a válás után sem változtak. Az élete a gyerekek és a munka körül forog, pörög a mókuskerék és ő még mindig nem találja magát, a lányt, a nőt, akit valahol, talán húsz éve elveszített. Nyugalomra vágyik, arra, hogy legyen ideje feldolgozni a negyvenedik születésnapot, és átgondolni a jövőt. Amit akár máshol is elképzelhetne... Mondjuk, Olaszországban? Ekkor akad a kezébe egy hirdetés, miszerint egy olasz városka még fizetni is hajlandó, ha valaki odaköltözik. Miért is ne vágna bele? Mit veszíthet, és mit nyerhet, ha mindent maga mögött hagy? Zsuzsi kapott egy második esélyt, mégpedig az egyszerűbb, lassúbb, őszintébb létezésre, ahol minden nap a vasárnap ígéretét hordozza magában. Vajon tud-e élni a lehetőséggel? Megtalálja-e új hivatását, megkapja-e gyerekei bocsánatát, az új szerelmet? Papp Diána új regénye egy sokakat érintő témát feszeget. Minden ember életében eljön a pillanat, amikor rádöbben, nem él örökké, átértékeli az életét, és ha nem elégedett a sorsával, megteszi a lépéseket a változás felé. A történet a második esélyről, az újrakezdésről, egy nő sorsfordító gondolatairól, a bátorságról és az „örök vasárnap” kereséséről szól.