A titok [antikvár]

1. fejezet Keith Bridgeman egyedül volt a szobában, amikor lehunyta a szemét. A reggeli vizit már véget ért. Meghozták az ebédet, megette, az üres tányért elvitték. A folyosón a többi beteghez érkezett látogatók léptei kopogtak, akik a rokonaikat vagy barátaikat keresték. Egy takarítónő felsöpört, felmosott, és elvitte az aznapi szemetet. Aztán végre egy kis nyugalom telepedett a kórteremre. Bridgeman egy hónapja tartózkodott a kórházban. Ez elég hosszú idő volt ahhoz, hogy hozzászokjon a mindennapok ritmusához és rutinjához. Tudta, hogy most itt a délutáni pihenő ideje. Végre egy kis szünet, amíg nem piszkálják és bökdösik, nem kell felkelnie, járkálnia, nyújtózkodnia. Most legalább három órán át senki nem fogja zavarni, úgyhogy nyugodtan olvashat, tévét nézhet, zenét hallgathat. Kibámulhat az ablakon a tó tükrének kis darabkájára, amely megcsillant a szomszédos két felhőkarcoló közötti résben. Vagy szundikálhat egyet. Bridgeman hatvankét éves volt. Nem örvendett túl jó egészségi állapotnak, ez világos volt. Lehetett volna vitatkozni azon, hogy mi okozta az állapota leromlását - a munkája, aminek az egész életét szentelte, a sok stressz, amin keresztülment, vagy a cigaretta meg az alkohol -, de a végeredmény akkor is egyértelmű volt. Olyan súlyos szívrohamon esett át, hogy senki sem hitte volna, hogy életben marad. Nehéz feladat ilyen rossz esélyekkel szembeszállni. Úgy döntött, szundít egyet. Mostanában mindig ezt választotta. L. CHILD - A. CHILD 7 A TITOK