A szél táncosa 2. - Szélvihar [antikvár]

A Szél Táncosa fehéren izzó villámból született, értéke felbecsülhetetlen volt, büntetést osztott a gonosznak, jutalmat az igazaknak, hatalma volt az emberek s a népek végzetén. Így szól a legenda. A reneszánsz Itália, a bársony és a páncél, a siralmas nyomorúság és a mérhetetlen gazdagság világa szolgáltatta a hátteret az első kötet történetéhez, amelyben a várúr és a tolvajlány egymásra talált, hogy visszaszerezzék a család féltett kincsét, az arany Pegazus-szobrot, a Szél Táncosát. Pusztító sorscsapások elől menekülve francia földön találnak otthonra, a szobor pedig Lajosnak, az ország királyának a birtokába kerül. Uralkodók sora örökíti át birodalmával együtt a páratlan értéket, mígnem közel háromszáz esztendő múltán, a nagy francia forradalom viharában a halálra ítélt királyi család s az Itáliából átszármazott, dúsgazdag francia polgárrá lett dinasztia sorsa egybefonódik: összekapcsolja őket a szárnyas ló mesés varázsa, emberfeletti hatalma. A vagyonos bankár és a nincstelen arisztokrata művészlány véletlen hozta ismeretségéből szövetség kovácsolódik, hogy megoltalmazza az ártatlanokat. Szerelmük segíti őket, hogy a lángok, vértenger és borzalmak poklából kimentsék két család legféltettebb kincsét: a Pegazust, és egy gyermeket - s végül hazára leljenek egy új világban.