A szatír [antikvár]

Részlet: Prológus - Csak annyit kértem tőled, hogy vesd le a sáros cipődet! Az ég szerelmére, George! Gyengeelméjű vagy, vagy mi az isten? Még a legegyszerűbb dolgot sem vagy képes megjegyezni? Elaine Markham ránézett a férje kifejezéstelen arcára, és leküzdötte a vágyat, hogy belevágjon az öklével. Érezte, hogy csikorognak a fogai, miközben megpróbál úrrá lenni a haragján. Még egyszer lenézett a konyhaajtó előtti sáros vízfoltokra. Nagyot sóhajtva elővette a felmosórongyot a mosogató alól, bevágta a konyhaszekrény ajtaját, és megnyitotta a vízcsapot, hogy megtöltsön egy műanyag lavórt. George Markham figyelte feleségét, ahogy egy kis mosogatószert spriccel a vízbe. Leült az egyik konyhaszekrényre, és elkezdte lehúzni a cipőjét, óvatosan, nehogy további sárdarabkák potyogjanak a régi padlóra.