A rémület napja [antikvár]

Azon a vasárnap reggelen az észak-angliai kisvárosban, Maryportban, a nap hat óra körül kelt fel, de csak látszott, nem melegített. A pályaudvar környékén az emberek némán mentek el egymás mellett, zavartan, mintha még most sem hinnék mindazt, ami szombat délelőtt történt. Ahol korábban a Viktória korabeli várócsarnok állt, szinte semmi. Egy szörnyeteg lehetett, aki a bombát a másodosztályú váróterembe helyezte. Asszonyok, gyerekek közé. Vajon mit gondolhatott abban a pillanatban, amikor a gyújtószerkezetet beállította? Az épségben maradt pályaudvari óra még mindig a tegnapi borzalom idejét mutatja: 10 óra 45 perc. A robbanás túlharsogta az emberek és a vonatok lármáját, ereje köveket, acélt, üvegszilánkokat repített a levegőbe, agyonütve, megcsonkítva a váróteremben levőket. Az első vágányon a Svájc-Adria expressz állt, amely barnára sült turistákat repített volna hazájukba. Két hálókocsi roncsai – rövid életű mementóként – még a vágányon hevernek.