A prestoni serfőző [antikvár]

Részlet: Félelmetes egy éjszaka volt, igazán rettenetes. Az eddigieknél is fergetegesebb, az ablaküvegeket is megkocogtató égzengésre az alig tízéves Gerd Hoffer egyszerre fölriadt álmából, s ugyanabban a pillanatban azon vette észre magát, hogy feltartóztathatatlanul pisilnie kell. Régre visszanyúló dolog volt már ez a hirtelen pisilési kényszer: az orvosok megállapítása szerint a csimotának születésénél fogva renyhe a veseműködése, vagyis természetes dolog, hogy ágybavizel. Ám az apa, Fridolin Hoffner bányamérnök, ezt a vélekedést mindig is elengedte a füle mellett, nem tudott belenyugodni, hogy selejtes német gyereket nemzett, így hát váltig hangoztatta, hogy nem gyógykezelés kell ide, hanem kanti módon edzeni kell az akaratot, következésképp minden áldott reggel ellenőrzésnek vetette alá a fia ágyát, fölemelte róla a takarót vagy a fölső lepedőt, évszaktól függően mikor mit, könyörtelenül benyúlt alája, s az azon nyomban, elmaradhatatlanul előtörő nedvességre válaszul hatalmas nyaklevest kevert le a gyereknek, akinek fél arca szemmel láthatóan dagadni kezdett, akár a kemencebuci a sörélesztőtől.