A korona árnyékában I. [antikvár]

Részlet a könyvből: "A palotaerőd Tűtornya lándzsaként döfött a hajnali égbe - még a kelő nap ragyogása sem enyhített obszidiánburkolatú falai komorságán. Ügy nyelte a fényt, mint a legendák háborúinak szörnyfajzatai, és éppúgy hiába próbált eltelni melegével, ahogy ők: a hideg túl mélyen fészkelt ódon kövei közt, és mérföldes távolságból is megborzongatta a közeledőt. Nangor Omrar, az Érintetlenek klánjának primagitora aki kíséretével tartott a kapu felé, lúdbőrözni kezdett az épület árnyékában. Morogva húzta össze cetprémmel szegett köpenyét - nem mintha segített volna és homlokát dörzsölgette, hogy legyűrje balsejtelmeit. Mellette lépdelő titoknoka is megszenvedte a torony közelségét: sűrűn szipogott és pislogott, hogy addig se kelljen az obszidián lándzsahegyre néznie. Az csak a mágiaforgatókra gyakorolt ilyen hatást, a kíséret közelharcosai számára egy volt csupán az Ifin nevű kőhalom csúcsai közül."