A kígyók palotája [antikvár]

LONDON 1. - Mr. Berryt meggyilkolták, Leslie! Majdnem kiejtettem a kezemből a telefont. Hajnali négy volt, amikor a tisztességes emberek éppen a másik oldalukra fordulnak. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Suliivan doktor nem volt tisztességes ember. Éppen ellenkezőleg. Ez a hajnali hívás mindenesetre megrázta a lelkemet. Főleg, hogy fogalmam sem volt róla, ki lehet az a Mr. Berry. Ami pedig Suliivan doktort illeti, hát istenem, voltak furcsa dolgai, az kétségtelen. Mint például ez a hajnali hívás is. - Hallja, Leslie, hogy mit mondok? Suliivan doktor hangja elhaló volt, és mintha némi ijedtség is bujkált volna benne. Sóhajtottam, és beláttam, hogy az lesz a legjobb, ha tiltakozás nélkül végighallgatom, legalább hamar túlesem rajta. Persze szemére hányhattam volna, hogy munkaszüneti nap van, hajnal, és a többi, és a többi, ám ismervén a doktort, jobbnak láttam, ha nem próbálkozom. - Hallom - mondtam. - Na, és mit szól hozzá? - kérdezte. Nem lepődtem meg, hogy a közepén vagy a végén kezdi a történetet, mert hogy ebből a rövidke kis mondatból hosszú történet kerekedik majd ki, afelől nem volt kétségem. - Ki az a Mr. Berry? - kérdeztem. - Pontosan én sem tudom - felelte. - A maga páciense volt? I. ; í > I .•'v '''rt. II I' ' !I I ' • .' fi < -"I