A kicsik nyomában I-II. [antikvár]

A kis takarító 1 Romeo DeAngelis nagydarab, buldogképű pasas volt, akkora cipőkkel, mint azok a kenuk, amelyekkel szabadsága idején be szokta kalandozni a Mississippi menti mocsarakat. DeAngelis imádta a kenut, imádta a kenu nyújtotta szabadságot, utálta viszont a szúnyogokat és azokat a semmire sem jó, még angolul is csak törve beszélő, sunyi tekintetű fickókat, akik benépesítették az ingoványok környékét. Valahonnan a francból, egészen pontosan Európából kerültek ide, röviddel a világ teremtése után, amikor állítólag még az ő felmenői is ott kosiattak azokon az istenverte tájakon. DeAngelis nem sokra tartotta európai őseit, és ezt meg is mondta Mick Buggnak, amikor az azzal dicsekedett, hogy az ő elődei Írországban látták meg a napvilágot, és ott is éltek mindaddig, amíg egyszer csak megunták a nyers krumpli za-bálását, és hajóra kaptak, hogy a krumpli rágcsálását felcseréljék az indiánok rágcsálásával. Egyik üknagy-apját, vagy ki a francot, még meg is skalpolták a rézbőrűek - ha ennek az eszement Buggnak ugyan hinni lehet, mert Buggról még a barátai sem állíthatták, hogy mindig igazat mond. Szóval, DeAngelis nagydarab férfiú volt, kenunyi cipőkkel a lábán és alig néhány dekányi aggyal a fejében. Ezt Bugg a szemébe is mondta egyszer, hogyaszongya, figyelj rám, Romeo, az éjjel megálmodtam, miért van neked ilyen kevés sütnivalód. Hát azért, mert amikor Isten az észt osztotta, mindenkinek egy barna papírzacskóba rakta az agyát, és a markába nyomta, hogy vidd haza kisapám, majd jönnek este az angyalok, és beletöltik a fejedbe, csakhogy neked, Romeo, a franc se Ft ^ ; ; . ¦ ll ! lí ¦ .M'.Yí"V I , ¦ M !H ,¦,! i ' 1 ii •