A hatodik parancsolat [antikvár]

Lapélei enyhén foltosak. Borítója kopottas.
"Futottunk a fényárban úszó folyosón. Káosz. Riadó és futkosás. Kiáltozás, sikítás. Emberek fehérben futnak, futnak. Mindenki a központi bejárati csarnok felé. És egy sikítás, amitől kilelt a hideg. Zokogó sikoltozás újra meg újra. Férfié vagy nőé? Nem tudtam megállapítani. - Ez Edward - lihegte Mary. - Edward! Loholtunk, akárcsak a többiek. Berontottunk a hallba. Bele a lökdösődő emberbolyba. Mindenki körben állt, lefelé néztek. A sikoltás sírásba ment át. Bőgő, szirénázó hang. Hisztérikus üvöltéssel emelkedett-süllyedt. - Hallgattassátok el! - üvöltötte valaki. - Üssétek le! Durván előretolakodtam. Mary a nyomomban. Senki sem látott bennünket. Mindenki a márványpadlón levő látványra bámult, a széles lépcsősor lábánál. Akkor lőhették le őket, amikor jöttek lefelé a lépcsőn. A hátralevő fokokat már zuhanva tették meg."