A gyengébb nem [antikvár]

Valóban ​a női a gyengébb nem? Szó sincs róla. A nők erőszakosak, erősek, strapabírók. Ha rávetik magukat zsákmányukra, nem engedik el. Sírnak, ütnek, kiabálnak, összeesnek. Hangzik az egész ház, az utca. és ki az, aki csendben tűr? Aki megadóan hallgat? A férfi, a teremtés koronája. Ő nem támad, ő védekezik. Hagyja magát. Hagyja, hogy udvaroljanak neki, randevúzzanak vele, hozzámenjenek feleségül, gyereket szüljenek számára s elváljanak tőle. Ő tulajdonképpen nem akar semmit. Hagyják békén, hadd aludjon, rádiózzon, tévézzen, hadd töltse ki nyugodtan a totószelvényét, izgulja végig a Fradi meccset és egye kedvencét, a töltöttkáposztát. No, néha egy kis bor, sör és haverkodás. Olykor egy-egy „fekete-randevú”. De ennél többet? Ő nem kezdeményez, csak ritkán, és akkor is megbánja. Tud sírni, ha kell, és hallgatja a „szövegeket” – olykor közbeszól, de csak erőtlenül. így hát ő a gyengébbik nem. Róla szólnak a történetek. A Férfi a főszereplője ennek a könyvnek, de ott van mellette természetesen a nő is, az örök éva – nélküle ugyanis a férfiak nem lehetnének mártírok, rabok, elhagyott, elhanyagolt páriák. Olvassuk hát szomorúan e könyvet, szánjuk meg őket, az ádámokat, akik nem akartak enni az almából, de muszáj volt nekik. Azóta viselik a következményeit.