29 másodperc [antikvár]

A szabályok elég egyszerűek voltak. Ha egy mód van rá, ne maradj vele kettesben! Ne tégy, ne mondj semmit, amit bátorításnak vehet! Taxiba, liftbe ne szállj be vele! Légy különösképpen óvatos, ha munkahelyen kívül vagytok, főként szállodában, konferencián! A legfőbb, legelső számú szabály pedig, amely soha, de soha nem szeghető meg, a következő volt: semmiképp ne tedd meg a fentieket, ha a pasi ivott! Hiszen, bár józanul is elég súlyos eset, ittasan sokkal, de sokkal súlyosabb. Márpedig azon az estén ittas volt. És Sarah későn kapott észbe: későn döbbent rá, hogy egyszerre szegi meg az összes szabályt. Az egyik pillanatban még szép nyugodtan álldogált a hattagú társaság a járdán, az étterem előtt: fázósan, zsebre dugott kézzel fújták a párafelhőket a novemberi hidegbe, és azt latolgatták, hogyan fognak visszajutni a hotelbe a jó vacsora meg az élénk eszmecsere után. Egyszerűen csak kollégák voltak, akik lazítanak egy kicsit az otthonuktól távol töltött, hosszú nap után. De a következő pillanatban a férfi nagy léptekkel kivonult az úttestre, lemeszelt egy taxit, majd karon ragadta őt, betessékelte a hátsó ülésre, és gyorsan beült mellé. Vörösbor, brandy és jól megborsozott steak szagát árasztotta a forró, áporodott lehelete. Mindez olyan gyorsan történt, hogy Sarah-nak reagálni sem volt ideje. Látatlanban biztosra vette, hogy mindjárt beszállnak a többiek is. Ám amikor becsapódott az ajtó, rá kellett döbbennie, hogy a férfi roppant tudatosan, hatékonyan leválasztotta őt a társaságról, mint a dzsungelben portyázó ragadozó a zsákmányát.