Szélben, viharban [antikvár]

Gerince megtört, deformált.
Treiber Ottó Szélben, viharban című regénye a hétköznapok története. A főhős, Bauer egy Vas megyei falu parasztgyerekéből küzdi fel magát családja első értelmiségévé, és éli át a könyvben az 1940-től 1960-ig tartó húsz év személyes, kollektív és történelmi sorsát. Mégsem az a fontos, hogy mi történt ebben a két évtizedben: ezt nagyjából tudjuk. A regényben az az érdekes, ahogyan megtörtént mindez. A szerző - ösztönösen vagy tudatosan - könnyedén vezet át bennünket az emlékezés aknamezején; hihetetlenül egységes, sodró stílusban, ellenállhatatlan erővel. Nem túlzás: a Csendes Don hömpölygésére emlékeztető módon ragadja magával elképedt olvasóját olyan egyszerű és mégis feledhetetlen jelenetekkel, mint egy elrekvirált ló hazatérése és újra elvesztése, a főhős utolsó favágása apjával, szerelmek felizzása és kihamvadása, az életveszély váratlanságánál is váratlanabb megmenekülés hétköznapisága, az 1956-os forradalom eseményei - miközben egy ország vergődik át a történelem csapdáin. És csak visszanézve látszik: ez volt a történelmünk. Elolvasva már a saját életünket is másképp látjuk. Pekarek János, újságíró A Szélben, viharban hiányt pótló regény. A második világháborút, az azt követő tíz évet, a falut elevenen, élményszerűen és hitelesen ábrázolja a gyerek, majd a fiatalember látószögéből. A magyar irodalomban ilyen ábrázolással még nem találkoztam. Lehet, hogy az én hibám, de olyan művei sem találkoztam, amely az 1956-os forradalom történéseit - az okaival, a hozzá vezető eseményekkel - irodalmi módon, ilyen hitelesen ábrázolta volna. A szerző olyan erővel jeleníti meg a forradalmat, mintha az események velünk és ma történnének. Bemutatja a forradalom utóéletét is. A regény ugyanakkor egy hétköznapi ember húsz évének hétköznapi története is érdekesen megírva. Ragányné Makk Lucia, történész