Mesél a pesti taxi [antikvár]

"Hurrá! Van állásom! Csillog-villog a Volán-taxi. Csak tudjam a címet. Na és ha nem? Itt az utcatérkép. A Baross utcában parkolok, irány a Keleti. Azt mondták a srácok, hogy az érkezési oldalon érdemes beállni a drosztba. Hű, ha itt egy porszem... Nincs itt egy kocsi se, viszont egész jó az a csaj. Az első utasom. Nem rossz... Szőke, mosolygós és nem lehet több harmincnál. Mellém ül. - Jó napot kívánok. A Széchenyi fürdőhöz kérem. Hogy is menjek? Talán a legjobb a Thököly út. Jó lenne beszélgetni, de ez meg se szólal. Pedig már a Dózsa György út sarkán vagyunk. De mi ez?! Mit akar?! Hiszen már a "cerkovicson" a keze. Nem is rossz... Úr isten! Hiszen lehúzza a cipzárt... Délelőtt tíz óra és itt vagyunk a Thököly útnál. Hogy lehet így vezetni...? Széchenyi fürdő... Széchenyi fürdő... Ez már a Hősök tere. Miért dobja hátra a retiküljét...? ... És... és... rábukik... Egyesbe a kocsit... Juj, de jó... Ha a busz beáll mellém... Beáll... Beáll... Jaj, végre zöld. Most! Összekenünk mindent? Á, dehogy. Nagy profi. Ez igen. Most mondanom kéne valamit? Ő sem beszél... Hogy kerültünk a Széchenyi fürdő mögé...? - Itt jó lesz - mondja és kidobja a papírzsebkendőt. Az órában mindössze huszonkét forint. - Mivel tartozom? - ... Kösz szépen, semmivel. - Csaó..."