Zúg a vihar II. (töredék) [antikvár]

Első könyv ELSÖ FEJEZET i^söndesen szemergett az eső, de az esőködön áttört, egyre erősödve, a kelő nap ragyogása. Itt is, ott is, szivárvány csillogott a bokrok nedves zöldjén. Valahol jobbra, fönn a magasban, repülőgépek zúgtak. Zakis zsellér lánya, Austra, megállt a kanyarodón és feszülten figyelt, de mikor hallotta, hogy a zúgás távolodik, megnyugodott és tovább ment. Az országút itt erdőn vitt át. Az utolsó három kilométeren még csak egy tanyát se látott, egyetlen járókelővel, kocsival sem találkozott. A visszavonuló hadsereg és a menekülők áradata a pszkovi műúton hömpölygött, de ez az út északnak vitt és autók amúgy sem igen jártak rajta. __ Az éjtszakát egy szénapadláson töltötte Austra, más mene-kiilőkkel együtt. Reggel aztán tanakodtak, hogy mitévők legyenek. Többen azt ajánlották, hogy várják meg az első teherautót, az talán elviszi őket a kerületi székhelyre. Egyiknek rokonai laktak a közelben, az hát egymaga útnak indult. De sokan nem mertek nekivágni az útnak, mert nyugtalanító hírek jártak, hogy banditák tanyáznak a közeli erdőkben. Ezek aztán nem tudták, mit csináljanak. Austra nem várta be a vitatkozás végét. Sietve begombolta szürke kabátkáját, vállára vetette vízhatlan hátizsákját és útnak eredt. 1* 3