Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"Zsuzsika felhúzta egy kicsit a vállát és megnézte az irkáját oldalról is. Mindhiába. Négyes volt az mindenképpen.
Belátta, hogy nem is érdemel egyebet. Maga is észrevette a hibákat, de most már hiába, nem lehetett segíteni rajta. Egyáltalán. Rég rájött, hogy vannak dolgok az életben, amiken nem lehet segíteni.
Nem lehet segíteni azon, hogy az iskolában leckét adjanak fel, amit halálosan unalmas megcsinálni s amit az ember nem is ért. Vagy a többi lányok értik? Voltak néhányan, akiknek mindig egyes volt a feladatuk. Zsuzsika borzadva gondolt rá, hogy ezek talán mindig tanulnak otthon? Megkérdezte az egyiket. Csakugyan, úgy látszik, így állt a dolog. Lesnyák Gabriella nem járt tánciskolába, nem vitték sétálni délutánonként, nem adott kétszer hetenként gyermekzsúrt, nem vitték színházba, moziba. Viszont mindig kitűnően felelt és úgy látszik, meg volt elégedve az életével. Szegény szerencsétlen! Páriának született. Hiszen csak rá kellett nézni a ruhájára, meg kabátjára..."