Zserbó [antikvár]

Prológus Blanka rTV /^gy^i^yám szerint egy valamirevaló hölgy még a vo-^ y naton sem veszi le a kalapját. Még a világos, szarvasbőrből készült háromgombos glaszékesztyűjét is nekem adta az útra, és a lelkemre kötötte, hogy a kalapot semmi esetre se vegyem le - mert egy úrilány ilyet soha nem tesz, csak a met-reszek^ Az új kalapra egyébként ő beszélt rá az utazás előtt - száz koronáért. Azelőtt egyetlenegyszer költöttünk ennyit, azt is két garnitúra esti öltözékre. Pedig ha valaki, a nagyanyám jól alkuszik - a zöldség árát hat fillérről mindig leszorítja négyre - a masamódnál^, mégis hallgatott, mint a csuka. No, de nem akarok összevissza fecsegni, haladjunk sorjában Kezdjük az elején! Az újdonsággal a fejemen szálltam fel a Fiúméba tartó expresszre, ám a majd' tizennégy órás vonatút során a kalap kényelmetlenül szorított. Eleinte batisztkendőmmel törölgettem a homlokomat, végül, akármennyire is akartam, még- 1 Szerető (a francia maîtresse szóból). 2 Kalapárus.