Xerxes szemefénye, Eszter [antikvár]

Állítólag a viharos életű Lord Byronnak volt a kedvenc szólása: - Az a szokásom, hogy mindent az elején kezdek el. Kérdés, hogy hol van a hiteles történelem kezdete. Az biztos, hogy nem Dárius és Xerxes idejében. Még jó pár ezer évet vissza kellene menni az időben, hogy elmondhassam az „elején kezdést". Még az a szerencsém, hogy nincs a világon sebesebb valami a gondolatnál. Ugorjunk hát vissza a múltba, mintegy két és félezer esztendőt. Akkor is csak azt mondhatom, vágjunk az események közepébe. Bármennyire meglepő, akkor is tudták, hogy „a szülőket jól kell megválasztani". Sok minden ezen múlik. Xerxes - akit eleinte Ahasverusnak neveztek - Dárius király és a világszép Atossa gyermekeként törte át azt a falat, amit napvilágnak szoktak nevezni. Nagyot sikoltott volna a világ, ha megtudja, hogy ez a két marokba fogható poronty egy világhatalom várományosa, mely Indiától a „szerecseny" országon át az egyiptomi fáraó trónjáig vezet. Százhuszonhét tartományból - Satraphiából - állt ez az örökség, ahonnan végeláthatatlanul dőlt a kincs. A kis Ahasverus Hérodotosztól kapta a Xerxes nevet, ami kiérdemelten harcost jelent. Születése után ez a kisgyermek úgy összehúzta a szemét és a száját, mint aki se látni, se hallani nem akar a világról, amibe