Wallace tüneményes életének regénye [antikvár]

Részlet a könyvből: "Greenwichet a hetvenes években még nem tette a sűrű vasúti hálózat London külvárosává, még élt régi egyénisége. Görbe kéményei a folyóra néztek, ahol sűrűn jártak az idegen hajók, kikötőiben zajos és élénk volt a forgalom. A déli part és a Kutyák szigete között komp szállította az utasokat, alacsony vízállás idején pedig a matrózok gyalog láboltak át a sáros fövenyen a kocsmák között, ahol mindenki használatára csónakokat kötöttek ki a falépcső karfájához. A tenger irányította az életet s kevés ház akadt a keskeny sikátorokban és a folyóparti házakban, ahol ennek ne lehetett volna nyomát látni. Az apró utcai ablakokban zöldesszínű üvegpalackokba varázsolt, gondosan faragott kis hajók lógtak díszül, sok küszöböt meszeltek fehérre, sok régi rézkopogtatót fényesítettek ragyogóra és sok ablakpárkányt rakosgattak ki kagylóval utcahosszat. A régi település büszke egyszerűségét azonban már egyre jobban elhomályosította London árnyéka, ami lassan egyre terjedt, hogy végre külvárosává tegye a hajdan önálló kikötővárost."