Voltál és leszel I-II. [antikvár]

Rövid vázlat a hősnő előéletéről Csizmadia Etelka 1910-ben felköltözött Tiszaberekről Budapestre. Tizenkilenc éves volt, de Vásárosnaménynál nagyobb települést mindeddig nem ismert. Apja, a kovácsmester, már nem élt; anyja százhuszonnyolc hold burgonyaföldön gazdálkodott, óvatosan és rosszul. Etelka volt a család egyetlen életbenmaradt gyermeke; Csizmadiáné négy polgárit is végeztetett vele. Féltette a pestiektől, a gépügynököktől, akiket személyesen ismert, s a liliomtipróktól, akikről rettenetes történeteket hallott. (A budapesti lakosság többi rétegéről nem volt határozott tudomása.) Féltette leányát mindentől, ami Tiszaberek határán túl rejtőzött. Ezzel a féltéssel szállt szembe Etelka szívósan, céltudatosan és eredményesen. A fővárosról alig tudott többet, mint az édesanyja. Ismeretlen szörnyetegekkel készült szembeszállni a Rákóczi-úton és a Gellérthegyen. Budapestre nemcsak azért költözhetett, mert a hősök tiszta elszántságával harcolt tervéért, hanem azért is, mert a birtok nagyobb részét ő örökölte apai nagybátyjától; övé volt az anyagi hatalom, s anyja, a gyönge özvegy, csak jóslatokkal és könnyekkel hadakozhatott a leány esztelen kalandvágya ellen. Bizonyosan tudta, hogy Etelka romlásba és kárhozatba indul, mégsem védhette meg.