Vizenjárók és kétkézi munkások [antikvár]

Részlet a könyvből: Megy a hajó lefelé Tél van, de elveszett teljesen a jég és megy lefelé a vízen a hajó. Ez egy olyan régi fajta eszköz, amilyent ma már nem csinálnak, nem széles, de hosszú. Olyan nagyobbra nőtt csónak, mely gyékénysátorral van borítva s a gyékény alatt bátran elfér tizenöt-húsz ember. Ül mindenki azon, amin lehet. Kívül pedig áll a kormányos és széles rúdlapátjával igazítja a menést. Elől azonban hosszú rúd van. Ez arra használatos, hogy mikor jön a hajó fölfelé, erre van vetve a kötél, amelynél fogva a partról húzzák. Mert az voltaképpen kereskedelmi bárka, mely hetenkint többször megteszi a maga vizi útját a falu meg a város között. Jó messze van lent a falu s mikor a hajó elindul, kötélen jön föl. Benne csak a kormányos áll, vagy elvétve olyan utas, aki nem bírja a gyaloglást. A többé nép, aki a hajón utazik, kint van a parton és húzza fölfelé. Lassú munka és sok bajjal jár, de lám, megy mégis, úgy lehet, évszázadok óta. Különben nem tudni, mióta, de bizonyos, hogy ezt a hajót nem a mostani király alatt csinálták.