Vírus [antikvár]

ELŐSZÓ A Covid—19-járvány veszedelmes és rettegett ellenségként ma ugyanúgy kisajátítja az orvosok és kutatók figyelmét, mint egy évszázaddal korábban az influenza. A SARS-CoV-2 és az influenza A (H1N1) egyaránt képes súlyos légzőszervi betegségeket okozni, ráadásul könnyen terjed emberről emberre — ennek köszönhető, hogy rövid időn belül végigsöpört az egész földgolyón. Noha jelenleg ez a két biológiai entitás áll az érdeklődés középpontjában, más vírusok ugyanilyen joggal keltenek bennünk aggodalmat — és követelnek tőlünk ugyanakkora óvatosságot —, mivel magasabb halálozási aránnyal és súlyosabb szövődményekkel járnak, betegségeket okozhatnak. Habár ezek a kórokozók nem terjednek légi úton, s ezáltal kevésbé fertőzőek, a maguk lassabb — bár kitartóan gyorsuló — ütemében így is képesek elterjedni a világon, köszönhetően főként a klímaváltozásnak és az ember mindenhová elérő jelenlétének. Különösen szembeötlők azok a vírusok, melyek a szúnyogokat használják fel szaporodásukhoz és fennmaradásukhoz, ezek felelősek ugyanis a sárga-, dengue és nyugat-nílusi lázért, továbbá azokért a megbetegedésekért, melyek az agy életveszélyes gyulladásos állapotát, az enkefalitiszt idézik elő. Körükbe tartozik a vírusos keleti lóenkefalitisz vagy KLE, melynek mortalitási rátája a harminc százalékot is elérheti. Ahogy súlyosbodik a klímaváltozás, az agresszív szúnyogfajok — mint az ázsiai tigrisszúnyog, mely e veszedelmes vírusokat hordozza, és mindeddig csupán a trópusi éghajlati övben fordult elő — 7