"...Virágzik, mint a pálma..." [antikvár]

Előszó ,/íteres^ ^kénim b'né vónim, ves^eres^i avajs^pm - A nag}'apák koronája az unokák, s a gyermekek dicsősége a szülők" - fordította Sussmann Lipót újpesti rabbi a Példabes:^édek 17:6 versét 1934-ben. A sajtó hasábjain egyúttal boldogult nagyapjának, ráv Wolf Szajfernek a Dávid királytól származó sorokhoz főzött magyarázatát is közölte: ,yAkkor fogok én odafentről büszkeséggel unokámra letekinteni, ha unokáim még büs:(keséggelfognak rólam emléke^iP* Deutsch Gábor tanár úr jelen kötetben összegyűjtött írásait hetilapokból és folyóiratokból ismerhettük meg. A visszaemlékezések a múlt és a jelen szubjektív tőrténetekben megformálódó összekötő láncszemeit nyújtják, s bár írójuk nem rabbi, a rabbiszeminárium és a zsidó vallási kultúra kutatóinak újabb nemzedékei tanulhattak tőle, miközben írásai a laikus érdeklődőknek is szóltak. Visszaemlékezésekből, személyes élményekből és korabeli dokumentumokból táplálkozó írásai ajtót nyitottak azok előtt, akik családi elbeszélésekből, rokonaik visszaemlékezéseiből vagy tágabb környezetük, szomszédaik elbeszéléseiből már nem ismerhették meg a 20. századi magyar zsidóság világát. Nem ismerhették meg, mert vagy megszakadtak az emlékezés szálai, s helyükbe a hallgatás, felejtés lépett, vagy pedig már nem volt, aki emlékezhetett volna. Nemzedékek emlékezete jelenik meg itt, amelyet az időnként bizonytalan szóbeliség adott tovább. Azzal, hogy leírják rögzített formát nyer, és a későbbi értelmezés/kutatás tárgyává válhat, másrészt beépül a közösség emlékezetébe, azon dolgok közé, amelyek megőrzésre és továbbadásra ' Zsidó Újság 1934. ápr.20., 6. A „Machziké Hadosz" ügyében