Világszép Nafuhsa I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A bárka a perzsiai öbölben horgonyzott. Ólomszinüen terült el körülötte a tenger végtelensége. Szelid hullámok hömpölyögtek Keletről Nyugat felé, az El Katr félsziget irányából El Hasa partvidékéig, ahol az arábiai sivatag kezdődik. A bárka sötét teste lassan himbálódzott a tenger vizén. A félig lebocsátott, toldozott-foldozott vitorla árnyékában egy férfi állt. Barna testét csupán kékesszürke kendő fedte, amelyet dereka köré csavarva viselt, fején piszkossárga turbán volt. Egyik kezével a vitorlakötelekbe kapaszkodott, a másikkal beárnyékolta szemeit. Kissé előrehajolva, a tenger mélységét kémlelte. A fedélzeten fekete sátor árnyékában hat-hét félig meztelen emberalak feküdt és kuporgott, nagy, édesvizzel teli tartályok közt. Kissé távolabb tőlük vöröses sárga csikos szőnyegen idősebb férfi ült, hosszu ingszerü ruhában, amelynek szine valamikor fehér lehetett. Ez Abu Sulfi volt, a hajó tulajdonosa és kapitánya. Előtte a földön üres kávéscsésze állt, kezében hosszu nargilé csutoráját tartotta. Ráncos arcát nem fedte szakál. Fehér vászonsapka simult a fejéhez és eltakarta homlokát is. Szemöldökét összeráncolva, élesen figyelte azt az embert, aki a hajó orrán állt.