Vigyázz rám [antikvár]

Részlet a könyvből: Perszephoné Életem legkülönösebb, legcsodálatosabb napja, a nap, amely megváltoztatta az életről alkotott felfogásomat, ugyanúgy kezdődött, mint bármelyik másik nap. Egy ismert világban ébredtem, s amikor lefeküdtem, csupa titokzatosság vett körül. Egész életünkben arra törekszünk, hogy elfoglaljuk magunkat, így próbálva figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a sötétség - túlságosan is hamar - eljön értünk. A végtelen nem fér bele az életünkbe, ahhoz túl ijesztő, túl hatalmas. Méretre kell vágnunk a milliónyi apró napi teendő által, amelyek megszabják létünk határait, rendeltetésszerűen használva az öt érzékszervet; megérinteni és meglátni mindent, mindent, ami valódi, létezik, és itt van - a létnek, az életünknek ezen az oldalán. Emberi arcot adunk a misztikumnak, alakot valaminek, ami alaktalan. Rítusokat alakítunk ki, hogy meghatározzuk az átmenetet, szertartások sorává, ezáltal földivé tesszük az életet és a halált, hogy valahogy könnyebben megfoghassuk, megértsük. Amikor egy kisbaba megszületik, nem töprengünk azon, miért van itt ez a kis lélek, hol volt eddig, mit tud.