Vidróczki-kódex [antikvár]

Részlet: ELSŐ FEJEZET amelijhen fergeteges tornádó söpör végig a Mátrán. Gacsáltji Mátyás, a továhhidkban Matyi, bemenekül egy denevérekkel csipkézett félelmetes barlangba. Egy titkos levélre bukkan, mely felforgatja egész addigi életét. Gacsályi Mátyás szénégető az ebéd utáni röpke pihenőben mindig gombászni indult. Valósággal bolondult a gombákért, pontosabban azért az ábrándért, hogy rálel egy különleges, kihaltnak hitt gombafajra, amelyet az ő nevéről jegyeznek majd. A szurdok felé vette az irányt, s azon morfondírozott most is, milyen új nevet adna annak a bizonyos gombának. Abban egyetértett önmagával, hogy nem lenne szerencsés lematyizni, nem vennék akkor komolyan. Inkább valamilyen mátyásos elnevezést kellene találnia, de persze csak akkor, ha nagyméretű gombáról van szó. A kisebb fajtának mégis csak illendőbb lenne a Matyi. A vadszőlőn túl találta mindig a legszebb, leghúsosabb gombákat. Jó fél kilométerre járhatott a szénégető völgytől, amikor furcsa zajra lett figyelmes. Oldalra nézett, a magasles irányába, s földbe gyökerezett a lába. A magasles léceit egy láthatatlan, tébolyult balta aprítani, szaggatni kezdte. Repkedtek a fadarabok, aztán nagy recsegéssel-ropogással földre dőlt a szerelmi búvóhely. Matyi Gecse Vicára gondolt volna, ha nem rémült volna meg olyannyira. Vicával hetente kétszer találkoztak a magaslesen. Volt ott ágy is, meg annyi vadméh, hogy Matyi nem győzte hajkurászni őket. Mert Vica mézédes meztelen testére jobban jöttek, mint a plafonról lógó, ferdén lenyisszantott kólás flakonra, melynek alján csillogott a mézes mérgezett víz. Egyszer Vicuska fenekébe csípett egy dongó, Matyi próbálta kiszívni a mérget, mire a lány olyan visításba kezdett, hogy jobbnak látta, ha hozzá sem ér a vöröslő duzzanathoz.