Vezuvtól a Dunapartig [antikvár]

Részlet a könyvből: Huszonötezer tonna a vizen és életek maradtak el a párába burkolt parton. Nyomor és gazdagság a sziklákkal körülbástyázott csipkés partok mögött, nyomor és gazdagság a hullámok fölött kevélykedő hajón. Az olajos testű gépészek szeretnének kibújni a novemberi levegőre, frissen fickándozó parti szélre, hogy lehűthessék izzadó homlokukat; az agyonápolt amerikai asszonyok fázósan negyedóráznak a napozó-fedélzeten, aztán libasorban levonulnak a langyos dohányzóba és a jegesmedvebőr körül karattyolják a legújabb newyorki pletykákat. Már örülnek, hogy elbúcsúzhatnak Európától. Dél van. Kisüt a nap. A novemberi táj a kopasz sziklák alján szeliden kiderül. A pirostetejű házak közt örökzöldek mosolyognak. A kép megnő, „premierplanba" áll s a hajó a mólóhoz simul. Megindulnak a daruk, rekedten csikorognak a salátáskosarakkal, aztán bőröndök kalimpálnak a kíváncsiskodó fejek fölött. A parton vámház, piros-fehér-kék lobogóval, szuronyos katonákkal. Néhány lézengő angol Kodak-rohamot indít az őszi csendben bóbiskoló város ellen. Áll a hajó.