Veronkáék szerencséje [antikvár]

Részlet: Nem olyan mégse a pesti ház, mint a jó falusiak voltak, amikben felnőttünk. Nem a szépségét értem, meg a nagyságát, meg a palotaszerű külső képét. Az persze, hogy egészen más. De a lelke is más, meg az élete. Falun, hogy is volt csak falun? Messzire estek egymástól a házikók, hogy még átkiabálni is torok kellett hozzá. Mégis, mintha egymáshoz lettek volna tapasztva. Szinte egyszerre vert valamennyi szív valamennyi házban. Az emberek összetartoztak. Egy beteg ha volt, tíz konyhán főztek neki jó erős húslevest. Lakodalmat nem egy házban ültek, hanem végig az egész soron, és temetéskor az egész falu üres volt, mindenki ott kesergett a sírkertben.