Véres grófnő [antikvár]

prológus 1575. május 8. SÁRVÁR, MAGYARORSZÁG f /^l' znap, mikor Nádasdy báró elveszi a grófnőt, az ég hal-?C^ vány, mint a színét vesztett csont. Azt mondják, amilyen az ég az esküvőn, olyan lesz a házasság is. Még anyám is hisz ebben, bár ő megveti az együgyűek babonáit. Akkor ez vajon mit jelenthet, tűnődök felfelé bámulva, mit jósol ez urunknak és fényes hajú, új arájának? Ahogy a nagyszabású esküvői menet végigvonul a falunkon, az égiek gúnyosan néznek le ránk, megbocsátás nélkül, napfényben fürödve. A horizonton égész lent, ahol a felhők csomós bélése megnyílik, gyér, ezüst holdsarló sejlik, bár még alig jött el a délután. Úgy fest, mintha iegy égi kéz éles ujjának hegye fúródna az égbolt anyagába. * Keserű ég, gondolom magamban, majdnem olyan mocskos, mint a nap maga. Bár még csak épp tavaszba fordult a tél, természetellenesen, furcsán meleg az idő, a szél lélegzete sem enyhíti a mosdadan, összetömörült testek szagát. A kábulat sem rettenti el a tömeget a mulatozástól.