Bővebb ismertető
Keresztapam
Mikor kisfiú voltam, nagyon szerettem kereszt-szüleimnél lakni. Másfajta lakásuk volt, mint amit addig megszoktam. A konyha három lépcsővel magasabban volt, mint a szoba, mindkettő köves, az utcai ablakokat vasredőny fedte. Ma már tudom, üzlethelyiségből kialakított lakás volt, a kornak megfelelő lakáskiadási szokásainak, a lakásínség megszüntetésére tett intézkedések egyikének torz elhelyezési lehetősége. Ott laktak kereszt-szüleim. Keresztapám tűzoltó volt, vonulós. Ezért az állandó meleg ellen sűrűn vette magához a kicsit nagyobb mennyiségű szesztartalmú folyadékokat. Nem volt alkoholista, de szerette a tütüt. Nagyon jópofán tudott viselkedni. Nem volt olyan hétvége, hogy ne mentünk volna el a közeli templomba, ami gyerekfejjel nagyon érdekes volt. Sejtelmesen villódzó fények, illatfelhő, díszes papi ruhák, idegen szavak sokasága fogadott sokszor. Talán öt éves lehettem akkoriban, még lovas kocsik jártak a Nagykörúton, tél volt, karácsony, nagy hó borított mindent. Mi este, sötétben indultunk el, szerettem menni, mert sokat lehetett csúszkálni. Oda és vissza. Kimelegedve nem is volt annyira érzékelhető a hideg. Mise után hazafelé megálltunk a sarki italboltnál. Keresztapám egy kisfröccsöt, én egy málnát kaptam.
- Aztán otthon nehogy eláruld, hogy ittam valamit.
- Dehogy árullak el! - mondtam, és erősen meg is fogadtam magamban.
Szépen bandukoltunk a gyéren kivilágított utcán hazafelé. Mikor keresztanyám kibugyolált, első dolgom volt, hogy beszámoljak:
- Én ittam egy fröccsöt, Laci bácsi pedig egy málnát! - újságoltam boldogan.
Nem történt semmi baj, nevettek rajtam.
Valamivel később, kint voltunk a rokonoknál Kispesten. Csak sötétedéskor indultunk haza. Persze több kocsma is volt, amit meg kellett látogatni, több málnát ittam meg, amit nem kellett volna. Sietnünk kellett, mert a keresztanyám nem szerette, ha későn érünk haza, ezért ahogy lehetett taxit találni, leintettük, és beszálltunk.
- Nagyfuvaros utca 23 - mondta be a címet keresztapám.
Háromháznyira voltunk a megadott helytől, de urasan mentünk