Végjáték [antikvár]

—\J EZET ED AZ ÖTÖDIK EMELETI KÓRHÁZI SZOBA AJTAJÁBAN ÁLLT, és Margot-t bámulta. A lány úgy festett, mintha aludna. A bal karjához rögzített infúziós cső kivételével nem volt másik olyan géphez kötve, amely mesterségesen javította az életfunkcióit. Csupán egy pulzusmérő lassú és egyenletes villogása emlékeztetett folyamatosan arra, hogy a lány kómában van. Ed lehunyta a szemét, és elképzelte a lány mosolyát. Csupán néhányszor látta: egyszer a gyűlésen, amikor a „NLD" tagjai az egész iskola előtt megalázták Creed edzőt, egyszer a számítógépes laborban, amikor a lány és Bree fogadták őt az NLD egyik törzshelyén, és egyszer a Bishop DuMaine folyosóján, amikor a lány Logan Blaine-nel beszélgetett. Ed mellkasa összeszorult. Nem Logan hibája volt, hogy Margót beléesett. A pokolba is! Ha Ed a fiúkra bukott volna, valószínűleg Logan neki is az esete lett volna - magas, sportos, szőke, elbűvölő srác volt. Ed keze a kabátja zsebébe vándorolt, ujjaival megérintette a gyűrött papírt, amelyet minden körülmények között magá-