Vecey László [antikvár]

1 fqjezet Az öreg Varga éber alvó volt. A lakással egybeépített istálló minden zaját feldolgoztál^ érzékszervei. Tüdta, mikor melyik állat állt fel vagy rázta meg magát. Különösen Marci az öreg csődör jelzéseit szokta hasznosítani. A harci nyerítéstől az egyszerű pajkos gurgulázásig, sokféle érzésnyilvánítását teljes biztonsággal megfejtette. Ha valami rendellenesség történt a major közelében, előbb adott jelzést, mint a kutyák. Lehet, hogy azokat is ő ébresztette, pedig csak kis macskajáraton tartott kapcsolatot a téli világgal. A kutyák viszont a fagerendákból ácsolt pajtába voltak bezárva, ami védte őket a farkasoktól, de a gerendák közötti hézagok lehetőséget adtak a külvilággal való kapcsolattartásra. Muszáj volt a kutyákat bezárni, mert az új év másnapján az anyakutyát széttépték és el is hurcolták az ordasok. A nagy tél bekényszerítette őket a falu közelébe és szinte minden reggelre megtalálták a nyomaikat, sőt a birkákat meg is dézsmálták. Még szerencse, hogy időbe észrevették és el tudták zavarni őket. Az öreg csődör a pontos időjelző szerepét is betöltötte. Hajnal négykor jelezte, hogy eljött az ideje a pipa megtömésének és a szénásrács feltöltésének. Csak úgy heccből kipróbálta és nem reagált a jelzésére, azonnal más hangot ütött meg, csinált olyan nyerítést, hogy felébredt a család apraja-nagyja. A gazda már várta, mikor jelez a kedvence, és mosolyogott, amikor meghallotta az ismert hangjelzést. - Ma, ébresztő gyerekek - kiabálta el magát - mindenki menjen a dolgára! Ő is elvégezte a tennivalókat az állatok körül. Nagy nap a disznóvágás a családi gazdaságba, még akkor is, ha az utóbbi öt évben kettőt-hármat is levágtak egy télen. Amíg a faluba laktak sokszor előfordult, hogy csak egy süldőféle került kés alá. A többi húst főleg birkavágásból oldották meg, a savanyú káposzta betaposása alkalmával a sós káposzta közé 'II r. mii