Vallomások a határról [antikvár]

Az első kiadástól jó néhány év telt el. Az akkor kiadott könyvek valószínű már nem találhatók meg az őrsökön. S ha van is belőlük, a huszonnégy-huszonhat évvel ezelőtti időkről szóló történetek ma szinte hihetetlennek tűnnek. A ma zöldsapkásai nem is éltek, mikor ezek a történetek játszódtak... A „hősi idők" - ahogy az egykori kritika írta - már feledésbe mennek; a virradattól sötétedésig, s estétől reggelig tartó szolgálatok az akkori „jól felszerelt őrs" fogalmával együtt új tartalommal telítődnek. Mások voltak a társadalmi lehetőségek - mások a közvetlen környezetünk lehetőségei. Nem szeretném, ha a ma szolgálatot teljesítők úgy gondolnák, hogy „bezzeg a mi időnkben" hangulatot akarok kelteni, hiszen ez már akkor is „könyök szövegnek" számított. De nézzenek maguk körül - aztán gondolják el, hogy nekünk a villany és a fűtési lehetőség, a folyóvíz, vagy meleg fürdő, meleg ruhával, hóköpennyel, no és a rádióval való felszereltség álmaink netovábbját jelentette. Nem beszélve arról, hogy sokszor egy-egy őrs kialakítása után is csak hetek múlva kaptunk telefon-összeköttetést a szomszédos őrsökkel - századdal. - Egy azonban nem változott: az, aki egyszer határőr volt, közömbösen még ennyi év után sem tud elmenni egy zöldsapkás ifjú mellett!