Vallomásaim [antikvár]

1956. április 28-án születtem Székesfehérváron. Pusztaszabolcson élek, amit a világháború előtt még Szabolcs-Pusztának hívtak, ahogy 1923-ban született édesanyám mondta. Apám a Győr megyei Tét faluból származott. Életét a háború, majd az orosz fogság törte meg. 1951-től halálukig éltek boldog házasságban és rajtam kívül bátyámnak adtak életet. Nagyapám Springer báró gazdatisztje volt. Vallásom római katolikus. Tízéves koromban áldoztam, bérmálkoztam. Az általános iskola után Dunaújvárosban a központi fűtés és csőhálózat szerelő, majd a hegesztő-vágó szakmát tanultam ki. Az építőiparban dolgoztam. Katonaságomat Börgöndön, a repülősöknél töltöttem le. 1982-ben elváltam, két lányom van. A válás után Mónika lányomat én neveltem fel. A Lampart Budafoki Zománcgyárban dolgoztam, itt ismertem meg Kiss Máriát. Nagy szeretetben, boldogságban éltünk, ám 1990. október 30-án elvette tőlem a könyörtelen halál. Azóta nem találom a helyem. Magamban mindig belső ürességet érzek. Úgy érzem, életem legfőbb értelme, hogy már felnőtt lányaim útjait kísérjem, szeretettel. 2002-ben szív- és agyinfarktusomat Isten segítségével éltem túl. Mónika lányom és Zoltán vejem naponta meglátogattak a kórházban, aggódtak és biztattak. Fiatal nyugdíjasként a való életről írom verseimet. Hála Istennek, nem hagyom el magam, erős akaratom apámnak köszönhetem. A tiszta szerelmet még mindig keresem. Gondjaimat lányommal beszéljük meg, aki azt írta: Apám az egyik legjobb barátom." Büszke vagyok rá. Életemben semmilyen pártnak nem voltam tagja. Hiszek a szabad beszéd szépségében és jóságában.