Vágyaim ura [antikvár]

A mCilt - Szerintem nem itt kéne lenned. Ahogy meghallottam a hangot a hátam mögül, ugrottam egyet, aztán megfordultam, hogy megnézzem, ki szól hozzám. A férfi megállt mellettem az erkélyen, és hosszasan figyelte a partot. Nem mintha bármit is láttunk volna a sötétben, de tisztán hallottuk a hullámokat. Mielőtt válaszoltam volna, próbáltam rájönni, ki szólt hozzám, de az álarca miatt nem jártam sikerrel. Az alapján, amit láttam, azt mondanám, hogy jóképű. Erős állkapcsa, szabályos orra, telt ajka és sűrű, sötét haja látszott csak. - A herceg bulija. - Megköszörültem a torkom. - Mindenki itt van. - Mindenki bent van, és dorbézol. Te viszont itt ácsorogsz, és vizet iszol. Grimaszolt, ahogy a kezemben lévő vizesüvegre nézett. - Miért jöttél ki? - Unatkozom. - Unod a bulit? - Unom az egészet. A bulit, az embereket, a megjátszást, az álarcot. - Akkor vedd le! - Vállat vontam. - Nem hiszem, hogy emiatt elküldenek. Vagy menj haza, ha akarsz. - Te mész?