Vágy és végzet [antikvár]

Sűrű eső szitált, mintha hirtelen aláereszkedett volna egy függöny. A sirályok abbahagyták a vijjogást, az óceán elnémult. A házak vízre vetülő fényei megszürkültek. Ketten közeledtek a parton. A szemrevaló lányon zöld bikini, jóllehet Maine-ben még meglehetősen hűvös a május. A tűz, mely a magas, eleven fiúban lobog, rabul ejti a tekintetet. Lotto és Mathilde. Egy percig a homokörvényekben eltünedező tüskés lényeket figyelték egy dagály után maradt tócsa alján. Aztán a fiú két kezébe fogta a lány arcát, és megcsókolta vértelen ajkát. Bele tudna halni a boldogságba, itt és most. Látta maga előtt, hogy kiárad a tenger, és elnyeli őket, lehántja róluk a húst, és korallfogai között görgeti csontjaikat a mélyben. Ha Mathilde mellette van, gondolta, dalolva lebegne ki a nyílt vízre. Ekkor még fiatal, huszonkét éves; aznap délelőtt keltek egybe, titkon. Az adott körülmények között bocsánatos szertelenség. A lány érintése az úszónadrág ülepén égette a bőrét. Mathilde feltolta maga előtt egy lednekkel benőtt dűne tetejére, majd le a homokfal szélvédett takarásába, ahol kissé melegebb volt. Kékes bőre lúdbőrzött a bikinifelső alatt, a hidegtől szinte eltűntek a mellbimbói. Térdre rogytak, nem számított, hogy a durva homok karistolja