Utóha(j)tások [antikvár]

Ajánlás Kovács F. István már maga mögött hagyott Forgószél címmel egy történelmi regényt, most rövid elbeszéléseivel járul az olvasó- , közönség elé. Aki megszerette a stílusát, ismét nem fog benne csa- Ii' i lódni, aki pedig nem ismeri, annak adódik egy kiváló lehetőség. i,' Novelláinak rövid címe nem csalogat, nem kelleti magát „csak" ' \' kínál - szerényen, tömören. Finom erezetű alkotásaiban sem szószátyárkodik, lendületesen hullámzanak a cselekmények. Meste- ' re a tetőpont érzékeltetésének, fordulatos csattanóknak. Hirtelen kezdéseivel legtöbbször belepottyantja az olvasót az eseményekbe, ahol otthonosan érezheti magát. Varázsszőnyege Kanadába, laktanyába, egy álomba, 1944-be és az utáni időszakokba, Radnóti alakjához, az emlékek erdejébe és már a múlt ködébe veszett paraszti világba repít. Ablakot nyit a tsz-be kényszerítés kegyetlen korára, leporolja a port a Földműves Szövetkezeti évekről, kor-hűen eleveníti meg a falusiak gazdasági és társadalmi életét. Ott találja magát az olvasó a dologidőben, a paraszti élet verejtékes, pihenést nem tűrő mindennapjainak zsibongásában - amikor az ember „kévényi marokra gyűjtötte a levágott életet" ahol mindenkinek megvan a rászabott feladata, még a legapróbb gyermek is belenő a munkába. Ahol a gyermeki leleményesség a természet adta eszközökből érdekes játékokat teremt. ízes szavaival bepil- ' lantat a falusi élet szokásaiba, bájába is. Hitelesen ecseteli észjárásukat „az én fedelem alatt nem vet ágyat magának!" „Nem tudtam kihordani a fiadat nem vagyok én asszonynak való." Több , | helyen a templomtorony az otthon szimbólumaként villan fel, ; i ahol kedvesen jelennek meg a „girbegurba házak", „a csurranó, ^f i • harangozó tej", a föld szeretete A fákhoz, a madarakhoz, az állatokhoz fűződő barátsága, érzékenysége Sásdi Sándor.' Boldog órák címmel megjelent novelláinak hangulatát idézi. ' 1898-1992. A népi írók nagy nemzedékének kortársa, József Attila-díjas.