Utazásaim, élményeim, kalandjaim [antikvár]

Ebben a könyvben összefoglalom életem utazásainak tapasztalatait és tudományos eredményeit, olyan leírásban, hogy mindenki megérthesse. De hogy megérthesse, ahhoz szükséges az is, hogy aki a kezébe veszi a köynvet, az el is olvassa. Ezért úgy kellett megírnom, hogy olvasása ne legyen fárasztó. Mint ahogyan az unalmas ízű ételeket jóízűvé és könyebben emészthetövé tesszük fűszerekkel, úgy kell az értelmes nagyközönség számára írt tudományos műveket is fűszerezni kis kalandokkal, tréfákkal, személyes impressziókkal, stb. Sajnos, kénytelen vagyok minduntalan magamról beszélni, mert hisz az én utazásaimat írom le és saját tudományos eredményeimet foglalom össze közérthető formában. Nem dicsekedés ez, mert semmiféle dicsőséget sem látok abban, hogy valaki a természettudományokat sportszerű szenvedéllyel műveli, ebben van minden öröme s bodog, ha valami szép eredményt ér el. Nem érdem ez, nem szorul jutalmazásra, mert maga a munka és tanulmány az igazi jutalom, ebben van a legnagyobb gyönyörűség. A tudományos munak nem robot, nem gyászszertartás, amelyet fekete ruhában, ünnepélyesen vasalt ábrázattal, nagyképűen kell fitogtatni: bámuljatok, milyen nagy tudós vagyok én! Nem! A tudományos munkát csak az végezheti jó eredménnyel, aki derülten fogja föl az életet, szenvedélyes szeretettel rohan az ismeretlen ellen, minden veszedelmen és nélkülözésen keresztül, bizonyos szent könnyelműséggel. Persze nagyképű, tudós kolégák rosszaló fejcsóválással seppegnek egymásközt, hogy ez tudóshoz nem illik, a tekintélyt aláássa. Az ilyen szűklátókörű irígykedésre és féltékenykedésre soha ügyet sem vetettem, pedig elégszer megszomorítottak ellenségeskedésükkel, mert akadályozták a tudományos munkát.