Utak Pannóniából [antikvár]

ELŐSZÓ HELYETT Egy novemberi este vacsorán voltam öcséméknél. Ők akkor egy kis fürdőtelepen laktak a Balaton mellett. Mivel szűken voltak, nem náluk szálltam meg, hanem egy ismerősüknél, aki közvetlenül a vízparton lakott, csodálatos ki-be-ugrós, tornyos villában, átfűthetetlen szobákban. Öcsém háza a telep országúti bejárójánál volt, ugrásnyira a vasúttól, amely egyben az egész település határát is adta. A ház ekként mintha kiszorult volna a telepről. Előtte már csak az országút szaladt, távolabb pedig a Nagyberek mocsarának nádövezte tocsogói kezdődtek. Vacsora után, úgy este tizenegy felé indultam szállásomra. Ahogy kiléptem az ajtón, csodás novemberi éjszaka fogadott. Holdtölte volt. Pár lépést tettem, s már meg is álltam, hogy nézzem azt a lenyűgöző éjszakát. Fagyott. A világűrbe jutottam - ez volt az első benyomásom. Ezt az érzést az éjszakai tájkép egyszerűsége sugallta. A sík vidék feketére redukálódott. S mivel az ultramarin égbolton őrjöngő hold erejét se felhő se pára nem csökkentette, szinte kutatni keUett a csillagok után, hogy megvannak-e.