Üldözött vad/Cirkusz [antikvár]

CHARLES-FERDINAND RAMUZ (1878—1947) Tíz évvel ezelőtt halt meg, világhírének küszöbén, a Nobel-díj jogos és már-már biztos várományosaként, a svájci francia irodalom legnagyobb regényírója s Rousseau óta legeredetibb és legmélyebb hatású szószólója — az a Charles-Ferdinand Ramuz, akinek alig egy-két könyve jelent meg eddig magyar nyelveli, holott kevés külföldi író érdemelne több figyelmet, s számíthatna, épp nálunk és most, tartósabb és tisztább visszhangra. Igaz, itt mindjárt felmerülhet a szokásos ellenvetés, hogy mit jelenthet nékünk egy ily író, egy parányi népközösség tudatos, szívós, elszánt tolmácsolója, aki — épp e tolmácsolás hűségéért és teljességéért — eleve vállalta mindazt a lemondást és korlátozást, amit az ily szerep és helyzet jelent. Egy kis nép szerény és puritán írója, mint amilyen Ramuz volt, mint aminővé Ramuz lett írói pályája folyamán, aki a kis Svájcon belül is csak a Rhóne-völgy vidékét és népét ábrázolta müveiben — adhat-e az életről olyan szép és tág értelmezést, amely túl a földrajzi vagy etnográfiai érdekességen, emberileg s művészileg is gazdagíthat bennünket'? S ha igen, hogyan jutott el ehhez az értelmezéshez? milyen helyet foglal el népe szellemi életében? s hogyan tudta megőrizni népi és egyéni eredetiségét a svájci, többnyelvű államszervezeten s a világ egyik legvonzóbb és leggazdagabb irodalmán, a francia irodalmon belül, amely nemcsak francia anyanyelvű.