Ufus Affila - Ördögkeringő [antikvár]

Ha hozzányúl az ember az emlékeihez, elhalványulnak a szavaktól. Az idő felett a közös emlékezet áll. Az emlékezetet meg kell szolgálni, mert megalkotott, meglelt valamit, ami maradandó. Legfontosabb pillére a szeretet. Létezik egy másik útja is az örök emlékezetnek; vannak, akik szörnyű tetteikkel lépték át az elmúlás kapuját. Ez a két út gyakran találkozik, keresztezi egymást. Vajon melyikük győzi le az időt? Az Ufus Affila, vagy az Ördögkeringő? Nagyon előre szaladtam az időben. 1950-et írunk, nyár van. Még csak egy éves vagyok, ekkor kezdtem el járni. Apai dédapámnak -számomra hatalmas ember, fekete, nagy szakállal - fogom a lenyújtott keze ujját, és sétálunk a nyitott verandán. Mostanában, mikor nagyon régi dolgokra emlékszem vissza, mintha csak a szemem recehártyájával rázummolnék a régvolt történésekre, azok előjönnek a múltból, s ahogy egyre jobban közelítek rájuk, színek, fények, hangok bukkannak elő, néha még illatok is megjelennek. Ahogyan egyre többször gyakorlom ezt, rég elfeledett események jönnek felszínre, amelyekről már azt hittem, hogy örökre elvesztek. Dédnagyapa nem szólalt meg, szakállát is csak alulról látom, talán gondolkodik, vagy csak a távolba néz, nem tudom. Azt mondták, hogy valamikor huszár volt, lovon szolgált. Jóval később tudtam meg róla, hogy Párkányban egy fatelepen dolgozott. Déli fény világít, csak az oszlopok árnyéka töri meg egy pillanatra. Egy nagy, szobányi beugró van az L alakú veranda középen, és ott egy hatalmas ebédlőasztal. Innen egy félig nyitott lépcső vezet le a két hatalmas pinceterembe. Kissé elbizonytalanodtam, hogy erre az asztalra még ezekből az időkből emlékszem-e vissza, vagy a régi fényképek barnás képe vetül most ide. A fotón ott ül nagymama, nagypapa, édesapám bátyja, nővére - ők korán meghaltak - egy kicsit megmerevedve, barnás színben. Később, ahogyan egyre nőtt a család, ezt a beugrót beépítettük, konyha és kamra került a helyére, hogy elférjünk. A kőműves a téglák közé egy újságot, és valamilyen fényképet is befalazott. Ott van most is valahol az ablak mellett. Dédnagyapa egy nagyon pici szobában lakott, egy úgynevezett cselédszobában, amelyben cseléd sohasem lakott. Egy priccs, egy