Üdülő [antikvár]

A dél-magyarországi kisváros lakói az elviselhetetlen hőség elöl minden évben a folyóparti üdülőbe menekülnek. Ez az üdülő a nagy vágyódás színtere, egy hely, ami álmokat ébreszt és szerelmet ígér, ahol látszólag nem történik semmi, de az embereket mégis megannyi apróság mozgatja – mint például egy idegen nő megjelenése, aki nem tudni, honnan és miért, de egyszer csak felbukkant a kisváros életében. A német Kinsky, aki valóban évek óta egy magyar faluban él, az idegen perspektívájából ír, kerülve minden nyugat-európai klisét a „magyar puszta” világáról. Kinsky az elbeszélő és az elbeszélt világ közötti távolság ellenére nagy melegséggel ábrázol: nem idealizál, de nem is ítélkezik. Ez a vékony, de nagyon tartalmas kötet gyönyörű képekkel, finom humorral és nagy nagy odafigyeléssel mesél nekünk egy olyan világról, amit ugyan mindannyian ismerünk, de talán így még sohasem láttunk. Esther Kinsky Németországban született 1956-ban. 1990-től 2004-ig Londonban élt, 2004-től Magyarországon és Berlinben. 1986 óta elsősorban műfordítóként dolgozik (lengyel, orosz, angol irodalmat fordít németre). Közel 50 művet fordított, 2002 elnyerte a rangos Brücke-Berlin díjat Olga Tokarczukkal a „Taghaus, Nachthaus“ fordításáért, 2009-ben pedig Paul Célan-díjjal tüntették ki. Üdülő c. regényét 2009-ben jelölték az elsőregényeseknek járó Franz-Tumler díjra.