Tull úr intenzív élete [antikvár]

Tull úrral, akinek testrészei maguktól hullanak, aki a parasapusztai tehénhez fordul bölcsességért, s elszalasztja kivégzését két fácánkakas miatt, az abszurd és groteszk rövidpróza markáns új alakja lép színre. Lenyűgözve olvassuk a különféle rövid karcolatokat, meséket, jellemrajzokat, világképeket és egyéb ismereteket az élet legkülönfélébb tartományaiból: valóság és absztrakció, légiesség és tenyeres-talpasság mindig így, együttesen, kéz a kézben járnak ezekben az írásokban – egyik sem törekszik semmiféle kizárólagosságra. Tull úr történetei nem elmesélhető történetek – mindig, minden pillanatában valami egészen váratlan esemény beiktatásával dramaturgiai csavarodás képes bekövetkezni. Hol a valóság válik mesévé, hol egész fordítva, a mese valósággá, hol a legszebb, legabsztraktabb képességekkel rendelkezik az ember, hol a legsötétebb gonoszságokkal. Pósfai György (1956) író, biológus. Szegeden él. Ez a negyedik kötete.