Bővebb ismertető
O ANNA ÉS O ANNES
Az ezüstös buborékfelhőben emelkedő Medúza belsejében alig lehetett észlelni a mozgást, noha a mélységmérő mutatója a hetvenötös számon rezgett. A jármű az ötezer-hatszáz méteres mélységből úgy fúrta át magát a tenger súlyos víztömegén, mint egy űrrákéta a földet körülvevő légóceánon.
A tágas, diszkosz alakú laboratórium belsejében egyenletes, sós illatú légkör uralkodott. A Medúza utasainak szervezete az enyhe túlnyomást csecsemő-, sőt embriókoruk óta megszokta már. Aquapo-lisban születtek. A tengeri nemzedékhez tartoztak mindketten, s a víz alatti ,,új világrész" a szárazfölditől teljesen eltérő atmoszférája létfeltételükké változott.
Oanna és Tymon doktor saját külön bolygójuknak érezték a kétszemélyesre tervezett Medúzát.
Tymon bizonyos volt benne, hogy egyedül, Oanha nélkül sohasem hozhatta volna létre a mélytengeri kutatás forradalmasító laboratóriumot, amely embereket juttatott az óceán legmélyebb pontjára, és veszély nélkül vissza is hozta őket onnan. A gondolat születésének pillanatában még
7
i:!