Törökvész [antikvár]

A znap kétszer aratott a halál. ./^Délután kezdődött. Nemes Dobozi Mihály katonáival feküdt a csalitosban Jenőfalván, Eszékkel átellenben, és a híd-verést figyelte. Amúgy készültségben voltak, kürtszóra vártak, ami megindítja majd a rajtaütést. Akár kellemes is lehetett volna a szekercék hangja, ha nem tudják, hogy török kezek forgatják őket. A frissen bárdolt fenyő illata és a szegelés hangja mindenkor igen vonzó a falusi származású embereknek -ha nem éppen a halálra várakoznak Három napja keltek át a Dráván két brigáddal meg a várvédőkkel a déli partról, amikor megérkezett az oszmán fősereg. Az üres várost és a várat azonnal megszállták. így sokkal kevesebb sátrat kellett állítani nekik. Már csak néhány méter hiányzott, hogy átérjenek a hídverők. Meg kell hagyni, a törökök igen jól értettek az efféle munkákhoz, de kellett is az efféle tudomány a seregben. Csak amíg Magyarországra érnek, hány folyó és kisebb vízfolyás állja útjukat? Hiába lövöldözték a magyarok a tüzes labdacsokat meg az égő nyilakat, a jól beáztatott ladikok és pallók nem fogtak tüzet. A jenőfalvi hídfőt sem tudták visszaszerezni a janicsároktór, mert azok igen jól beásták magukat és az ágyúikat is. * A csillaggal jelölt szavak jelentését lásd a köny végén lévő Idegen szavak és kifejezéseknél.