Tódorka úr történetei II. [antikvár]

Három pofon avagy: ki ismeri az asszonyokat? - Hallom Barátom, hogy asszonyt visz a házhoz! - Úgy van! - erősítette meg Bőgős uram Tódorka értesülését. -elegem van a magányból. Nagyon rossz az egyedüllét. Semmi nincs a helyén, amióta elhagyott az asszony. - Aztán jól meggondolta a dolgot? És jobban becsülöm a magány nyugalmát, mint a társas nyugtalanságot! - Magam is ezt vallottam eddig, de most egy megbízhatónak látszó, kedves, jó házias asszonyra találtam. - Maga tudja Barátom - jegyezte meg Tódorka epésen de ne feledje el mit mond a szóbeszéd: első házasság boldogság, második házasság bolondság. - Lehet, hogy igaza van a népi mondásnak, dehát az igazat megvallva valóban vén bolond vagyok. - A bolondnak sem kell a vesztébe rohannia - mondta meggyőződéssel a nyugalmazott hírlapíró. Azt mondja, hogy talált egy kedves és jó házias asszonyt igen ám, de csinos-e? Szereti-e a vigaszságokat, táncos-e a papucsa? Mert ha igen, hát vigyázzon ám, mert a maga korában sok veszély leselkedik a boldogságára. - Csinosnak-csinos, víg kedélyű is, azt még nem próbáltam ki, hogy milyen frissen pörgő a papucsa. - Na lám. sok példa van előttem, azért intem meggondolásra, kedves hajszobrász-mester uram! - Nem avatna be engem is ebbe az ismeretbe? - Nagyon szívesen Hátha észhez téríti a mások búja-baja. - Buja-baja? - kérdezte megrökönyödve a nyugalmazott híres női fodrász. - Eh! - intett Tódorka úr -, nem buja-baját mondtam, hanem bú-ja-baját. - Én úgy értettem - Nem baj ez az öregedés jele - .TÓI van, jól, halljam azt a nevezetes példát! - Rendben van! Az elbeszélésem címe az lehetne, hogy „Három pofon története"! - Elég érdekes lehet.