Tizenkilencen [antikvár]

ALEKSZANDR FAGYBJEV A cári Oroszország gyarmatának tekintette a végtelen Szibériát és az ettől keletre fekvő, a Csendes óceánig húzódó területet. Az ott lakó, a fejlődésnek kezdetlegesebb fokán álló kis népeket a gyarmati hódítók őrök törvényei szerint tűzzel-vassal irtották és a maradékot hihetetlen alacsony életszínvonalra szorítva, erejüket messze túlhaladó munkára fogták. Az így gyorsan elnéptelenedő területekre gyarmatosokat küldtek a cárt birodalom nyugati tartományaiból. Többnyire parasztokat, akiket az orosz arisztokráciának roppant terjedelmű birtokai nem engedtek földhöz jutni és kiknek a lassan fejlődő ipar nem tudott munkát biztosítani. 1903-ban Odesszából ilyen gyarmatosokkal indult egy hajó, hogy a fél világot megkerülve, Vladiv oszt okban kössön ki, honnét lovas kocsival szállították őket 1000—2000 kilométeres távolságokra. Az odesszai gyarmatosokat szállító h^iő gyermekeket is vitt magával, az új hazát kereső parasztok gyermekeit. Többek között egy kétéves szőke fiút, Szását, aki három évtizeddel később Ale-kszandr Fagyéjev néven lett az orosz irodalomnak, a nagy szovjet-irodalomnak egyik büszkesége. * Fagyéjev a tajgában, a távolkeleti őserdőben nőtt fel, ahol apja erdőt irtott, utat vágva a gyarmatosok ekéjének. Szása megismerkedett az őserdő életével.