Tiszta kezek [antikvár]

Prológus - 1865. augusztus 15. Öc fekete zsakettes férfi és egy ifjú pap állt a frissen ásott sír körül. Néma biccentéssel üdvözölték egymást. Szó alig esett. A tikkasztó nyári délután sebesen fordult baljós alkonyatba. Párától terhes széllökések jelezték a vihar közeledtét. Mihelyt a pap belekezdett a búcsúztatásba, leszakadt az ég, A férfiak a vízzel lassan megtelő sírgödörbe bámulva igyekeztek mihamarabb kinyitni ernyőjüket, hogy el ne áztassa őket a szakadó eső. A távolban meg-megvillantak az első villámok is, úgy-hogy a pap rövidre fogta a búcsúztatót: y,Requiem aeternam dona ei Domine^ et luxperpetua luceat ei Jótékony esőfüggöny födte el a sivár schmelzi temetőt Bécs egyik nyomorult külvárosának peremén.' A gyomverte, barnás fűfoltok tarkította föld egy-kettő-re mély sárrá ázott, vigasztalan pocsolyákba gyűjtve az ömlő vizet. A pap körül álló férfiak orvosok voltak. Jól ismerték egymást, mégis kerülték egymás tekintetét. Joseph Späth, a két Braun fivérrel, Carllal és Gustavfal együtt közismert bécsi szülészek voltak, Markusovszky Lajos pedig Magyarországról jött sebész, aki a nemrég épült vasúton érkezett, egyenest Pest-Budáról. Mellettük még Kari A boncolás után Semmelweis holtteste a schmelzi temetőbe került. A temető ma Bécs XV. kerületében, a Langmaisgasse nevű utca egyik elhagyott telkén található. Semmelweis temetése előtt mindössze tizenöt esztendővel, 1848 októberében, Windischgrátz herceg császári csapatai éppen a schmelzi temetőben brutális kézitusában zúzták szét az utolsó forradalmi ellenálló egységek egyikét, amely itt barikádoztael magát. (Lásd: Mike Rapport: 1848. Year of Revolution. Basic Books, New York, 2008, 285; Wolfgang Mader thane r -LutzMusner: Unruly Masses. The Other Side ofFin-De-Siede Vienna. Berghahn Books, New York, 2008, 103.) A Semmelweis temetését követő évtizedekben, a Schmelz körüli gyom verte vidéken külvárosi bérházak sora épült, hogy otthont adjon a Bécsbe áramló nagy számú szegény bevándorlónak. Olyan nyomortanyák épültek errefelé, amelyek „hamarosan a társadalmi nyomor, reményvesztettség, erkölcstelenség és bűnözés melegágyaivá váltak" (Maderthaner-Musner 104. o.). Ez a helyzet egészen a 20. század második feléig fennállt.