Tindertojás [antikvár]

I. rész Nem tudom, mikor szólalt meg bennem először a másik énem. Ahogy azt sem tudom, hogy már a születésemtől fogva bennem volt, csak csendben várt az alkalmas pillanatra, vagy évek alatt formálódott és próbált utat törni egy-egy fontosabb eseménynél, mint például amikor anya lettem. Abban biztos vagyok, hogy már egészen kicsi koromban nagyobb barátom volt a csend, mint a nyüzsgés és az emberek. Most, harmincöt évesen, visszagondolva eddigi életemre és bizalmat szavazva magamnak, azt sem zárhatom ki, hogy én magam építettem fel ezt a másik ént, és hívtam segítségül. Van egy pillanat, ami olyan élesen él bennem, hogy ha felidézem, érzem a tűző nap sugarát a verandánkon. Most ott vagyok, jó húsz évvel ezelőtt. Nézem, ahogy anyám megritkult, vérvörösre festett, rövid haja közt megvilágítja a feje búbját a késő őszi